Újra írok

2007 február 16. | Szerző: n.t.g.

  Hát, elég régen jártam erre, pedig esemény az volt bőven.  Melletted drága kislányom nem lehet unatkozni, veled tényleg mindig történik valami. A karácsony és a szilveszter remekül telt, az ajándékaid elérték a célt, hogy örülj! Mivel nálad WITCH mánia van, ezért tudtam, hogy a hatást valami ilyen dolog fogja elérni nálad. Elég volt kibontva megpillantanod a WITCH feliratot, már sírva fakadtál örömödben, pedig még azt sem tudtad, hogy mire lehet használni tulajdonképpen. Én meg jól meglepődtem, mert nem szoktál örömödben sírni. 🙂 Egyébként teljesen véletlenül szoktam az ilyen különleges dolgokhoz hozzájutni, most is teljesen más miatt mentem be a drogériába, ahol végül rátaláltam a WITCH-es határidőnaplóra-szemfestékekkel, és a parfümre.  Szóval minden remek volt, és nagyon gyorsan teltek el az ünnepek.

 

Jegyzetek rólad 1.

2006 november 21. | Szerző: n.t.g.

 A mindennapjaid szösszenetei:

Tudom, hogy nekem is sok mindent elmondasz, de azt is tudom, hogy szükséged van valakire, akinek máshogy mondhatod el.

Szerencsére neked ilyen személy is van az életedben, Peti anyukája mindig meghallgat.

Aztán persze hozzám is eljutnak a dolgok, és ez így van rendjén.

Most is fülembe jutott egy újabb történetecske:

Erzsike néninek mesélted el, hogy láttad Kittit (12 éves) és Gergőt (17 éves) csókolózni. (Most abba nem mennék bele, hogy neked lehet, hogy a puszi is csók, mert én sejtem, hogy annyira komoly nem lehetett a dolog, bár az is lehet, hogy ki akarták próbálni, hogy milyen) És elmondtad, hogy majdnem elhánytad magad, mikor láttad.

Ez is te voltál, és le akartam írni, hogy megmaradjon, ha pár év múlva majd nem kapsz hányingert az ilyen dolgoktól, sőt…majd jól megmutatom neked, hogy 9 évesen mi volt a véleményed a csókról. Jót fogunk mulatni szerintem 🙂

 

Újra itthon vagy!

2006 november 13. | Szerző: n.t.g.

 Végre megint itthon vagy, és ilyenkor mindig minden olyan furcsa. Tudom, hogy rettenetesen hiányoztunk, hiszen elmondod minden 5. percben, hogy mennyire szeretsz minket.:) Nagyon hiányzol ám ilyenkor nekünk is, de ha én is ezt mondogatnám egész vasárnap este, úgy érzem, csak a te helyzeteden nehezítenék, ezért csak egyszer-kétszer mondom el, pedig hidd el, én is mondanám 5 percenként.

Most megint Kittivel volt a baj, azt mondtad, hogy folyton engem beszél ki, és ez neked egyáltalán nem tetszik. Mondjuk nekem sem, de nem fordíthatlak ellene, mert te is tudod, hogy ő mindig ott lesz, mikor mész apádhoz. Legalábbis amíg együtt lesznek Marikával, őt is el kell tudnod viselni. Tehát türelemre intettelek, ahelyett, hogy azt mondtam volna, jól billentsd fenéken, amit egyébként már eléggé megérdemelne amiért folyton piszkál és ugráltat, ha ott vagy.

Mivel nem szeretném, hogy még nehezebb legyen neked az ott töltött hétvége, ezért csak óvatosan nyilatkozhatok:

Türelem édesem!

Sajnálom

2006 november 10. | Szerző: n.t.g.

 Sajnálom, hogy el kell menned! Minden alkalommal, amikor apádék érted jönnek, látom a szemedben, hogy maradnál. Már nem mondod, hogy nem akarsz menni, csak rám nézel, és én nem tehetek semmit. Most még muszály menned, pár év múlva már nem lesz ez kötelező, de addigra reménykedem benne, hogy benned is megváltoznak a dolgok.

Tudom, hogy szereted apát, és azt is tudom, hogy nem könnyű ember, és megszakad a szívem, hogy nem lehetek ott, amikor ő vagy a többiek piszkálnak (amit néha el is mesélsz magadtól ) és nem tudlak megvédeni.

Hidd el, hogy megtenném, de nem lehet…. Amikor hazajössz, mindig reménykedve kérdezem meg, hogy érezted magad, és őszintén örülök, ha a válaszod az, hogy jól.

Nem mesélsz részleteket, de néha kihozza úgy a szó, hogy pár dolgot elmondasz, és sokszor nem örülök annak, amit hallok. Ez a tehetetlenség borzasztó rossz, bár megváltoztathatnám….

Felvilágosulunk

2006 november 10. | Szerző: n.t.g.

 Éppen indultunk valahová. Te, Peti és Én, mikor valami miatt kicsúszott a számon, hogy “Kapjátok be!” (Az vesse rám az első követ, aki még soha nem beszélt csúnyán 🙂

Mire jelentőségteljesen rámnéztél, és közölted velem, hogy:

– Anya, neked nincs mit bekapnunk!

Petivel egymásra néztünk, és az első döbbent nevetésből felocsúdva megkérdeztem:

– Honnan veszed ezt?

– Mert olyan csak a fiúknak van! Nem láttad még a Petiét?

– Nem is tudom! – válaszoltam, mert azt azért mégsem mondhattam még el egy 9 éves lánynak, hogy szerencsére már igen! Ahogy ismerlek, rögtön kíváncsi lettél volna a részletekre is.

– Akkor majd menj be, ha pisil, nézd meg, és utána meséld el nekem is, hogy milyen!

Ennyiben maradtunk, és még az esti fektetésnél a fülembe súgtad, hogy el ne felejtsem, hogy neked is be kell számolnom arról, hogy mit láttam!

És én még azt hittem, hogy a pillangókkal, méhecskékkel kell kezdenem, és reménykedtem benne, hogy azért erre még lesz egy kis időm felkészülni! De édesen közölted velem, hogy te már mindent tudsz, csak még azzal nem vagy tisztában, hogy a tampont hogyan kell használni.

Megbeszéltük, hogy erre még visszatérünk, s a napokban szóba került, hogy a felvilágosításodból már csak ez az apró pont kérdéses, mire a válaszod az volt:

– Már azt is tudom!

Hihetetlen, hogy a mai gyerekek milyen szinten befolyásolják egymás fejlődését, mert elmondtad, hogy amit tudsz, azt Kittivel beszélted meg (2 évvel idősebb nálad) a tampon kérdésre pedig magam találtam meg a választ, mikor a wc-ben láttam egyet kibontva. Egyből kikövetkeztettem, hogy csak te lehettél az, és ezzel a magad általi szexuális felvilágosításodat egyelőre be is fejezted.

Legalábbis reménykedem 🙂 Mert amit a napokban mondtál, az megint megkérdőjelezte bennem, hogy tényleg a helyes irányba terelgetlek-e nevelés terén.

Az előzőből okulva

2006 november 10. | Szerző: n.t.g.

 Az előző bejegyzést figyelembe véve (nyugodtan írhattok szemrehányásokat) döntöttem úgy, hogy ez nem mehet így tovább. Annyi minden van, ami a feledésbe merül. Beszéltünk már erről Petivel, hogy írni kéne a “beszólásaidat”, mert egy óra múlva már nem tudjuk azt úgy átadni, elmesélni, ahogy te mondtad őket.

Ezért döntöttem úgy, hogy leírom, ami még eszembe jut a régiekből, és igyekszem feljegyezni az újakat is. Egyszer lehet, hogy még jól jönnek. Például, ha 3 év múlva az lesz a környezet házid, hogy hány éves korodban világosított fel anyukád? 🙂

Akkor majd fogok rá emlékezni (mert itt elmesélem, hogy történt), és bátran vághatom rá:

– Írd azt, hogy te világosítottad fel az anyukádat! 🙂 

Ki a jó anya?

2006 november 10. | Szerző: n.t.g.

 Tudod, sokat gondolok arra, hogy kaphattál volna magadnak jobb anyát is. 🙂 Olyat, aki csecsemőkorodban naplót vezet, hogy ha a lánya 9 évesen a környezet házihoz segítséget kér, tudjon kapásból válaszolni.

 Nem tudom, hogy a “rendes” anyukák hogy csinálják, hogy mindenre emlékeznek, én hiába akartam nagyon, egyszerűen nem ment. És mikor már kezdtél szemrehányóan rám nézni, mert már nagyon siettél volna a leckéddel, válaszoltam, de nem éreztem magam ettől valami jól.

A házi feladat kérdése: Mikor kezdtél el beszélni?

Az agyam pörögni kezdett, mert tudtam, hogy téged úgy sem érdekel, ha tévedek egy-két hónapot, de én pocsék anyának éreztem magam, hogy nem vágom rá rögtön, és csak abban reménykedtem, nem jut eszedbe megkérdezni, hogy arra emlékszem-e, hogy mit mondtál ki először. Pedig a legfontosabb voltál és vagy az életemben, de nekem ezek a dolgok sajnos nem mennek. Kíváncsi lennék rá, a többi anyának hogy sikerül mindent megjegyeznie, főleg, ha nem csak egy gyereket nevelnek.

 

Szóval, kaphattál volna jobb anyukát édesem, de be kell, hogy érd velem, mert mentségemre szolgáljon, nagyon-nagyon szeretlek! 🙂