Az előző bejegyzést figyelembe véve (nyugodtan írhattok szemrehányásokat) döntöttem úgy, hogy ez nem mehet így tovább. Annyi minden van, ami a feledésbe merül. Beszéltünk már erről Petivel, hogy írni kéne a “beszólásaidat”, mert egy óra múlva már nem tudjuk azt úgy átadni, elmesélni, ahogy te mondtad őket.
Ezért döntöttem úgy, hogy leírom, ami még eszembe jut a régiekből, és igyekszem feljegyezni az újakat is. Egyszer lehet, hogy még jól jönnek. Például, ha 3 év múlva az lesz a környezet házid, hogy hány éves korodban világosított fel anyukád? 🙂
Akkor majd fogok rá emlékezni (mert itt elmesélem, hogy történt), és bátran vághatom rá:
– Írd azt, hogy te világosítottad fel az anyukádat! 🙂