Sajnálom

2006 november 10. | Szerző: n.t.g. |

 Sajnálom, hogy el kell menned! Minden alkalommal, amikor apádék érted jönnek, látom a szemedben, hogy maradnál. Már nem mondod, hogy nem akarsz menni, csak rám nézel, és én nem tehetek semmit. Most még muszály menned, pár év múlva már nem lesz ez kötelező, de addigra reménykedem benne, hogy benned is megváltoznak a dolgok.

Tudom, hogy szereted apát, és azt is tudom, hogy nem könnyű ember, és megszakad a szívem, hogy nem lehetek ott, amikor ő vagy a többiek piszkálnak (amit néha el is mesélsz magadtól ) és nem tudlak megvédeni.

Hidd el, hogy megtenném, de nem lehet…. Amikor hazajössz, mindig reménykedve kérdezem meg, hogy érezted magad, és őszintén örülök, ha a válaszod az, hogy jól.

Nem mesélsz részleteket, de néha kihozza úgy a szó, hogy pár dolgot elmondasz, és sokszor nem örülök annak, amit hallok. Ez a tehetetlenség borzasztó rossz, bár megváltoztathatnám….